Egy gyakran használt kifejezés a mai világban. Élethosszig való tanulás… azt hiszem, ez sokak számára nem túl jól hangzik… nem túl jó emlékeink vannak az iskolai tanulásról, dolgozatokról, felelésekről, vizsgákról… kell… tanulni kell, megfelelni kell… jó jegy kell…
És ezt csinálni egy életen át? Miért is tennénk?
Két, sőt három okot is tudok erre mondani…
Egy: mert kell… mert úgy hozta az élet, hogy kell a mostani munkához… vagy mert éppen váltani kell és valami újat kell tanulni… vagy mert váltani akarok, mert valami újat szeretnék…
Kettő: valami nagyon elkezdett érdekelni és egyre többet akarok tudni róla… először csak egyre többet olvasok a témában, videókat nézek meg, hanganyagokat hallgatok. Aztán lehet, hogy elmegyek egy tanfolyamra. Vagy visszaülök az iskolapadba.
Három: mert a világ változik. Szakmák tűnnek el, és újak jönnek létre, amik még ma nem is léteznek… és ha nem az iskolapadból kerülök bele, hanem már aktív dolgozó vagyok akkor bizony át kell képeznem magam. És a mai gyors informatikai fejlődést még nem is említettem.
Mennyi mindennel kell lépést tartani. Ez is tanulás. És akkor még csak a szűkebb értelemben vett tanulásról beszéltem.
Tágabb értelemben véve minden új ismeret megszerzése, minden új képesség elsajátítása tanulás. Baba korunkban megtanulunk járni, beszélni, gyerekként biciklizni, korcsolyázni, úszni, síelni, felnőttként autót vezetni és még sok minden mást. Az egész életünk egy tanulási folyamat.
Ennek valahogy mégis kevésbé kellemes része az iskolai tanulás. Vagy lehet, hogy van egy örömtelibb, élvezetesebb, eredményesebb módja is?
De jó lenne… jó lenne nekem szülőként, mert ha a gyerekem szívesebben kezdene neki a tanulásnak, nem kéne állandóan noszogatni, százszor megkérdezni, hogy kész van-e a lecke holnapra, hogy megtanulta-e a verset. Nem kéne ezzel is napi szinten többször foglalkoznom, így is van elég dolgom. Nem lenne ennyi feszültség, simábban, örömtelibben telne a nap.
Persze szeretném tudni, hogy mit is csinál ilyenkor, meg ha mégis elakadna, jó lenne neki segíteni egy odaillő kérdéssel, egy-egy gondolattal. Jó lenne ezt nekem is kicsit tudni. Meg hát sosem lehet tudni… hátha én is hasznát tudnám venni a mindennapi dolgaimban…
És miért lenne jó a gyerekemnek? Mert nem ez lenne a nap legkevésbé várt része… amin túl kell lenni…nem húzná mint a rétestésztát… nem kéne állandóan ott ülnöm mellette…
Mert majd ő egyedül… hányszor hallottam ezt kisgyerek korában… majd ő egyedül felveszi a zoknit, a nadrágot, a pulcsit, húzza a cipőjét, tölti ki a tejet, keni meg a kenyeret… persze nem ment elsőre minden simán… a tej kiömlött, a kenyér eltörött, a cipőt fordítva vette fel… de aztán csak megtanulta… most ötödikes és még mindig ott kell ülni mellette leckeírásnál… ha meg nem ülök ott, ki tudja, megcsinálja-e rendesen… milyen jó lenne, ha ezt is egyedül… ha ezt is megtanulná egyedül… de hogy jut el idáig? Engem sem tanított meg senki… Pedig milyen boldog lenne, hogy ő egyedül… jó lenne ehhez valami segítség…
A testvére meg már gimnazista… na, arról jobb ha nem is beszélek… mert vele nem lehet normálisan szót váltani… állandóan bent ül a szobájában, be sem lehet menni hozzá, bármit kérdezek, alig méltat válaszra, ha mondok valamit, nem tetszik neki… na vele szót érteni…ezt nem tanították sehol… legalább egy használati utasítást mellékelhettek volna hozzá a kórházban, amikor megszületett… külön egy nagy fejezetet szentelve a kamaszkornak… mert minden kütyühöz, háztartási géphez kötelező mellékelni egy magyar nyelvű útmutató… csak a gyerekhez nem adtak semmit… csinálom szeretetből, meg ahogy engem is neveltek. Vagy pont az ellenkezőjét teszem. Meg időnként megbeszélem a barátnőmmel vagy a Zsuzsi vagy a Gábor anyukájával… vagy olvasok valamit a neten, aztán vagy működik vagy nem… néha jól jönne egy telefonos gyorssegély vagy legalább egy közönségszavazat… csak sajnos ez nem egy kvízjáték… pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha legalább lenne egy A, B,C,D választási lehetőség